( geza42 | 2018. 10. 29., h – 11:42 )

A -12dB-ről, ismét: amelyik hangmérnök 16 biten digitalizál egy felvételt úgy, hogy 2 bit headroomot hagy, és utána egy-az-egyben kiteszi ezt CD-re (kész!), az beleesik a kutyaütő kategóriába. A CD-k 99.9%-a nem így készül. Légy szíves, értsd meg, hogy az, hogy jobb minőségben veszik fel az anyagot, aztán keverik, masterelik, az nem "utólagos trükközés", hanem a CD-k így készülnek. Majdnem az összes.

Még valami. Amelyik karmestert 140dB éri, az előbb-utóbb megsüketül. 130dB-re szokták mondani a fájdalomküszöböt. Arról nem beszélve, hogyha a karmestert ez éri, akkor vajon a zenészt mi érné? Kizárt dolog, hogy egy szimfónikus zenekar képes lenne 140dB-re.

Szóval nem, nincs olyan, hogy 30..140dB-t kellene rögzíteni. Értelmetlen, senki se csinál ilyet.

Tévedtél v. vicceltél? Mind1, ismét tele van tárgyi tévedésekkel a hozzászólásod.

update: utánanéztem, a 140dB megfelel annak a hangnyomásnak, amit egy sugárhajtómű csinál 30m-ről. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy egy szimfónikus zenekar képes lenne ilyesmire?

https://www.theguardian.com/uk/2003/aug/23/arts.artsnews : itt 90dB-t írnak. Ami azt jelenti, hogy az olyan halk részeknél, ami mondjuk 40dB körüli (ennél lejjebb nem nagyon van értelme menni), csak 6 bit jut. Aminél ditherelés nélkül már lehet, hogy hallani lehet a kvantálási zajt. Talán. De dithereléssel szerintem minden OK. De amúgy, küldj valami felvételt, ami szerinted kevés lenne 16 biten, és megnézzük.