Tehát jól írtam, hogy a systemd a rendszerfolyamatokat kezeli, és azoknak az igényeit szolgálja ki. Mindenestől, nem külön n+1 féle egyedileg tákolt motyóval, hanem egyben. Meg közben megoldja (egy kóddal, nem alkalmazásonként külön-külön) a privilégiumkezelést, a chroot-ot, az erőforráslimitet, estébé - összesen egy helyen. Igen, megvan annak a veszélye, hogy ha ez az egy hely bugos, akkor nagy a baj, viszont ha alkalmazásonként külön-külön vannak ezek a funkciók megírva, akkor a kódsorok száma többszöröse (ráadásul alkalmazásonként egyedi) annak, amennyiből a systemd megoldja, úgyhogy ha azt mondod, hogy x soronként van egy hiba, akkor az n darab alkalmazás n*x sorában akár n-szer annyi hiba is lehet, mint a systemd azonos funkciójú részében.
Szerinted rossz koncepció, anno sokmindenre mondták, hogy az, de ennél tovább nem jutott a dolog - lehet nekiállni jobbat alkotni, kiütni a nyeregből a systemd-t. Az meg számotokra sajnálatos tény, hogy a kereskedelmi terjesztések, azaz az üzleti világban használt Linuxok bizony ha tetszik, ha nem, ebbe az irányba tartanak, és elvárt, hogy ismerd és tudd használni ilyen környezetben.