Amikor az általam említett alkotmánybírósági döntés született, akkor ez kb. így nézett volna ki:
- Elsétálsz a BM adatközpontjába, vagy egy olyan BM-es irodába, ahonnan hozzáférsz a BM szervereihez. Lekérdezel.
- Elsétálsz az APEH adatközpontjába, vagy egy…
- Elsétálsz a nyugdíjbiztosító (a fene se emlékszik, akkor éppen hogy hívták) adatközpontjába…
- Elsétálsz az egészségbiztosító adatközpontjába…
Ez már eleve több művelet. Attól nem vagyok nyugodt, hogy az összes adatbázis egyetlen egy számítógépről lekérdezhető. Attól meg pláne nem, hogy esetleg a megfelelő jelszó és felhasználói név ismeretében esetleg a világ bármelyik számítógépéről is megtehető ugyanez. Akkor már legalább tartson sokáig, amíg az egyes adatbázisokat egyesével lekérdezik. Már az is növeli az időt, ha nem egy 11 számjegyű azonosítót kell begépelni egyszer, hanem egy 20-50 karakteres név + születési idő + születési hely + anyja neve* „csomagot” minden egyes adatbázisnál újra és újra. Egy esetleges illetéktelen hozzáférés esetén az időtényező nagyon fontos lehet.
*: A 90-es évek elején osztálytalálkozót szerveztünk. Akkor még másként ment a dolog, személyesen kellett megjelenni a Kacsó Pongrác úti hivatalban az adatlekéréshez. Megvolt a név, születési idő, és az anyja neve. A születési hely nem, mert minek az. Az egyik osztálytársunk (neveket módosítottam) Teringette János, Anyja neve Teringette Matild. Az ember azt gondolná, hogy ez is elég ritka. De nem. Ugyanazon a napon 3 Teringette János született Teringette Matild nevű édesanyától. Végül az segített, hogy emlékeztünk hogy hova való volt a srác, így a születési hely alapján megsaccoltuk, hogy a három közül melyikről lehet szó. Akkor ez úgy ment, hogy az ügyintéző kifordította a monitort, és megmutatta a 3 találatot. Ez ma már nem működne így. Már a GDPR előtt sem így volt.