Nem az a felhasználói szabadság, hogy mindent széthekkelhetsz, hanem az, hogy ha nem tetszik az egyik, akkor használsz másikat.
Feltéve, ha van másik. Ha nincs másik? Akkor meg írhatok sajátot, igaz? Hát igen, csakhogy én sem akarok egész nap config fájlokat akar túrni meg kernelt forgatni, pláne nem újraírni valamit, amit fősodratúék elbasztak.
Amire te gondolsz, az az eszköz megválasztásának szabadsága. Azonban, ha csak idealista, csiligány, lebutított, animációbuzi, trendhajhász eszközök állnak rendelkezésre a naprakész disztrókban, akkor valójában nincs felhasználói szabadságod, mert azt egyik választható eszköz sem adja meg.
A felhasználói szabadság azt jelenti, hogy mindent a legapróbb részletig képes vagy a fejlesztők által támogatott és dokumentált módon testreszabni, avagy egy eszköz felhasználási módját minél szabadabban megválaszthatod. Grafikus alkalmazások esetében természetesen config fájlok editálgatása nélkül. Ahogy mondjuk egy Double Commandert is tudsz szinte a végletekig konfigurálni, szemben a szélsőségesen idealista, csiligány Gnome/Gtk3 alkalmazásokkal (pl. File Chooser).