Tegyük hozzá, hogy ez erősen a desktop Linuxra igaz. Ami mindig egy lépéssel a Windows, Mac, később Android mögött kullogott és azok minden ótvar baromságával, idealizmusával, hibájával együtt igyekezett koppintani, ahelyett hogy néhány ember leült volna egy Linus Torvalds-hoz hasonlóan tökös projektvezetővel és lefektetett volna egy saját célt, értelmet és értékrendet a Linux desktopoknak. Ez nem történt meg. A kullogás pedig azóta is folytatódik. Régen a Windows-t és a Mac-et kellett utánozni, ma meg már az okostelefonokat, tableteket, hiszen kétmilliárd légy nem tévedhet, azt diktálja most a piac™. Jelenleg a feature-ök kidobálása a trend, a konfigurálhatóság minimalizálása, a felhasználói szabadság lábbal tiprása. Elég megnézni a Gnome/Gtk 3-at, hová süllyedtek, nem hagyva alternatívát azoknak, akik a klasszikus felhasználói felületeket szeretik a csiligány, helypazarló, touchscreen-idealista, kezelhetetlen UX-hulladékokkal szemben. A desktop Linux továbbra is ugyanúgy kullog-cammog. Színtelenített-szagtalanított, árnyalat nélküli, wireframe ikonokkal összetákolt felhasználói felületekkel "innoválja" a Microsoft a Windows 10-et, s lám előbb-utóbb a KDE is egyre inkább pont olyan lesz. Nem csodálom, hogy nem terjedt el a desktop Linux, mivel gyakorlatilag semmilyen saját hozzáadott értéke nincs. Definíció szerint kevesebb a Windowsnál, a Macnél, az Androidnál, mivel csak ócska másolatot ad, ahelyett, hogy egyedi értéket teremtene. Sőt ahogy silányodik a trenddiktátor Windows és Android, úgy értéktelenedik tovább a desktop Linux is, mert mindig van elég szélsőségesen idealista, divatmániás, fősodratú majom, aki gondoskodik erről a Gnome, KDE, Unity stb. háza tájékán.