Manapság nagyon sokat csócsálják ezt az "informatikus" hiány van témát. Ráadásul egyre inkább úgy érzem, hogy nagyon sok más témával is szoros összefüggésbe kerül. Talán az egyik ilyen első kapcsolódó téma, hogy kevés a nő műszaki területen... Tegnap láttam egy másik cikket ugyanezen kutatásra alapozva. Ott az volt az egyik kiemelés, hogy az anyukák konvertálódnak hirtelen programozóvá... Lassan minden hétre kitalálják, hogy egy társadalmi réteget megszólítva előadják a nagy szakmaváltás történetét. Alapvetően szerintem az nem is rossz, ha valaki szakmát vált. Bármilyen okból is tegye ezt. Viszont lassan már ovisoktól kezdve a nagymamáig mindenkit összeboronálnak az IT világával meg a programozással. Lehet csak én látom így, de kicsit azt a hamis illúziót keltik, hogy ez olyan könnyű, hogy még a szomszéd Gizi is simán átnyergel a gyerek mellett. Meg távmunka... aha... sokszor a fix heti 1 nap távmunka is nagyon nehezen intézhető el több éves munkaviszony után úgy, hogy valaki már tett le valamit az asztalra.
Szóval valahol úgy érzem degradálják a munkám. És akkor nézzük mi a szomorú valóság. A fenti sémára alapozva Progsuliból érkezett teljesen eltérő szakmákból 1-2 év után is vannak alapvető hiányosságok. A kisebb probléma, hogy tudásbeli hiányosság... A nagyobb probléma a gondolkodásmód. Azt a fajta hiányosságot nehéz pótolni és sokáig tart amíg kialakul. Nehéz ezt jól megfogalmazni, de olyan ez mintha autószerelőhöz vinnéd a kocsit motorhibával, aztán a csomagtartónál kezdi a probléma felderítését...és mire a motorházig elérünk addig mindenki megőszül.