Ez az úgynevezett Enterprise Agile.
Általában az a probléma, hogy nagy cégeknél jön egy parancs, hogy holnaptól agilisek lesztek és holnaptól mindenki agilis. Na, lófaszt lesz agilis. Megtartják a daily stand up megbeszélést 5 perc alatt, ahol minden mindig tökéletes, aztán először hetente, aztán két hetente végül havonta terveznek sprint-et, ami egyre inkább pont olyan, mintha egy kicsi waterfall lenne, egyre inkább öt perc pontossággal becsült feladatokkal, aztán csinálnak mindent úgy, mint régen. Közben az üzlet vérszemet kap, hogy minden megcsináltathat azonnal a fejlesztőkkel, így tényleg mindent megcsináltat, legyen az bármilyen faszság, mert ugye üzleti értéket nem mérnek vissza, mert visszamérni is faszság, persze hogy dőlni fog a pénz, ha egy gomb máshol van, minek azt visszamérni. Persze nem ülnek egy helyen a projekttagok, mert az milyen faszság, hogy ezért ürítsenek ki egy tárgyalót vagy építsék át az egész emeletet, jó lesz mindenki ott, ahol van, elég, ha a daily stand up öt percében látják egymást, majd írnak emailt és olvassák a doksikat. Persze, mivel nem ülnek búra alatt és mindenkinek van még 10 feladata, amit nem lehet róluk levenni, mert akkor ki csinálná, ezért 15 százalékban lesznek agilisek, a többi 85 százalékban meg nem, ezért aztán mindig vadászni kell a projekttagoknak megfelelő időt a megbeszélésekre, mert soha nincs olyan idő, ami mindenkinek jó.