"közel veszteségmentes"
- A Varietészínház büféjének vezetője vagyok - kezdte Andrej Fokics bánatosan.
A mágus tiltakozóan kinyújtotta kezét, melyen drága ékkövek ragyogtak, mintha el akarná hallgattatni a büfést, és hevesen felkiáltott:
- Egy szót se többet! Nem, nem, nem! Soha, semmi esetre! Egyetlen falatot sem vagyok hajlandó elfogyasztani a maga büféjében! Tegnap este elmentem a pult előtt, és máig sem tudom elfelejteni sem a tokhalat, sem a brinzát. Vegye tudomásul, drága barátom: a brinza nem zöld, valaki becsapta magát. A brinzának fehérnek illik lennie. És a tea? Mosogatólé! A tulajdon szememmel láttam, amint egy szurtos leányzó vödörből öntötte a hideg, forralatlan vizet az öblös szamovárjukba, mialatt nagy lelki nyugalommal mérték belőle a teát. Lehetetlen állapot, drága barátom!
Andrej Fokicsot fejbe kólintotta a váratlan támadás.
- Bocsánatot kérek - hebegte. - Nem azért jöttem, a tokhalnak ehhez semmi köze...
- Hogyhogy semmi köze, ha egyszer büdös!
- Másodrendű frisseségű tokhalat szállítottak nekünk - mentegetőzött a büfés.
- Marhaság, öregem!
- De kérem szépen, hogyhogy marhaság?
- Másodrendű frisseség, ilyen nincs! Frisseség csak egyféle létezik, elsőrendű, és egyben ez az utolsó is. Ha a hal másodrendű frisseségű, az azt jelenti, hogy büdös, romlott.
--Bulgakov
Ennyit a közel veszteségmentesről.
--
When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin