Az én ertelmezesemben pedig a zenei hallás tapasztalati úton, tanulással fejleszthető. Nem mindegy hogy az egyén milyen jellegű zenén, hangzáson szocializálódott. Aki jellemzően nem hallgat mai konnyuzenét, az nem fogja tudni értelmezni annak a jellegét, a lényegét, nem tudja élvezni a produktumot, óhatatlanul is ahhoz hasonlitgatja, amit ismer és szeret - csakhogy ez a zene már nagyon nem az, más korok, más zenék, más hangzasi koncepciók. Ez nem hiba, egyáltalán nem cél, hogy egy mai zene, ami jellegenel fogva egyáltalán nem hasonlít a régebbi korok izlesvilagaba illő zenéhez, a hangzasaban viszont próbálja szolgaian követni azt - pláne ha már nincsenek benne akkusztikus hangszerek, nincs benne tiszta, természetes vokal, és nem operál eltérő dinamika szintek első. Miért keresnénk benne olyat, aminek nem is kell ott lennie?
--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség