( bucko | 2018. 07. 08., v – 22:13 )

A broadcast esetén talán igazad van.
A vinil az egy olyan állatfaj, hogy általában 45dB dinamikát lehet rajta rögzíteni. Ezt nem a pickup korlátozza (mondjuk a 70-80-as évektől kezdve), hanem egyéb tényezők. A lemezl az anyaga, a legnagyobb gyorsulás, no meg a korábban alkalmazott fix előtolási sebességnel át ne szakadjon a barázda. Az utóbbit számítógépes vágással, változó előtolással oldják meg. No, meg van még egy szempont - le ne égjen a vágófej. A sok melléduma mellett gondolod, hogy - abban az időben, amikor a hangmérnök aláírta vágás után a lemezt - dinamikakompresszorral cseszte volna szét a fáradságos munkáját? A dinamikakompresszor gyakran csak a hangerőszabályzó volt. ;)
Bizonyára ismered Ravel Bolero című darabját. Azt például 2 esetben kb. -8dB hangerő csökkentéssel préselték bele a lemez dinamikájába. Szinte észrevétlenül. A lemez digatalizálásakor vissza lehetett állítani az eredeti hangerőt - és az is észrevehetetlen maradt.

Készítettem néhány digitális koncertfelvételt. Mi szükség lenne a kompresszorra? A valós (akár komolyzenei) dinamika ritkán megy 55db fölé.

Láttam, hallottam mai felvételeket. Annak a közelében sem járt hangmérnök. ;)
Szerintem egy bármilyen eredeti hangzás szétcincálását művészi értéknek titulálni balgaság. Még a tetszőleges elektronikus zenénél is, ha nem úgy szól, mint egy jó beállású koncerten, azt rontásnak hívják. ;)