"Értem, tehát ha átmenetileg fos, akkor az nem a kereskedő kockázata."
Figyelj, veszek egy laptopot, ami megdöglik garanciaidőn belül. Nyilván néhány nem zérus időn át lesz nálam egy döglött laptop, amelyikben áll a pénzem, mégsem futok kockázatot az ügyön, mert nem marad rajtam a döglött laptop okozta veszteség, hanem az a gyártóra fog hárulni a lánc végén. Teljesen mindegy, hogy milyen hosszú a lánc.
"Pont az a probléma az RMA-val, hogy áll benne a pénz és alapvetően csak veszteséget termel."
Értem, csak ugye abból indult a polémia, hogy a kereskedő állja a garanciális veszteséget, nem tudja másra hárítani "a kereskedőnek hónapokkal később lesz egy elavult, javított, bontott, gyakran hiányos tartozékkal rendelkező terméke".
"Szerintem te még mindig idekeversz kisker-végfelhasználó közötti dolgokat a kisker-nagyker és nagyker-nagyker közötti dolgokba. [...] Meg eleve, mi más lenne, ha nem visszáru lánc? Maximum a jóváírás módja változik."
Én láttam közelről például a bemutatoterem.hu esését, ott több milliárdos adóhátralékot állapítottak meg és bizony ott is sumák-garancia volt csak. Pont azért, mert az áru papíron utazott cégek között és az ellátási láncban hemzsegtek a felszámolás alatti cégek, köztük pár (virtuális-)nagyker is. Ezért kérdeztem, hogy fehér kereskedelemről beszélünk vagy a szürke-zónáról, mert igencsak eltérően működik és nem csak a fusibéték navigálnak a szürke zónában.