A klasszikus menürendszernek van egy tanulhatósági faktora, ami a ribbonnak a zaj miatt nincs.
Ha a kártyarendezéses eredményeid jók (erre a szakeszköz az OptimalSort és a Treejack, mindkettő az optimalworkshop.com-on van), azaz a felhasználók minden menüszinten jól sejtik meg, hogy amit ők keresnek, annak hol kéne lennie, és 4-8 menüpontod van minden szinten, akkor szöveges és jól áttekinthető, főleg egy macintoshon vagy egy Ubiquity-n, ahol ha fejedbe veszed hogy "kéne nekem egy funkció", felnézel a képernyő tetejére, elolvasod az ott lévő 6-8 szót,majd kattintasz egyet.
Ezen kívül mac-en a menünek van keresője is (a helpben), ami még a szinonímákat is kezeli talán, így néz ki:
https://www.drupal.org/files/mac-osx-help.png
ehhez képest a ribbonon, bár elvileg megvan ez a funkció, az első menüszintet tabok, a másodikat group-ok jelzik:
https://msdn.microsoft.com/dynimg/IC725016.png
a gyakorlatban a rengeteg szines izé közte elveszi a fókuszt, főleg a másodszint (group) elől.
nyilván ellenben pont ez az előnye a ribbonnak, hogy illusztratív, ami főleg az english-t törő, de rendszert angolul használó usereknél fontos, akik vizuálisan tájékozódnak, illetve van egy elérhetőségi faktora, merthogy a menü az átláthatóságát onnan kapja, hogy minden más el van rejtve (gyakorlatilag olyan mint egy windows intézős fa), ami miatt több klikk dolgokat kihozni, a ribbonban meg ugye rögtön ott van.
Ekkora funkciómennyiségnél ami a Wordnek van, nincs igazság, vagy ha van is, még nem jöttünk rá. Fogalmazzunk úgy, a Ribbon egy másik kompromisszum, mint a klasszikus menü.