Az a helyzet, hogy de, elég lenne. Csak a biztosítók alapvetően balfaszok és abban a bűvöletben élnek, hogy az ügyfél majd felnéz a komoly biztosítóra, ha az elé vág egy nyolc oldalas nyomtatványt, hogy tessék kitölteni. Aztán a sok lépcsős folyamat végén, mire átmegy nyolc ügyosztályon a papír, persze nyomtatva, iktatva, archiválva, indigós érkeztetett postakönyvbe bejegyezve, pecsételve, színes cetlivel megjelölve, sorba rendezve, elvesztve, megtalálva, igazgató által aláírva, pihentetve, újra elvesztve, újra megtalálva, digitalizálva, indigós kiküldetési postakönyvbe bejegyezve, csatolva, iktatva, archiválva, pecsételve, elvesztve, megtalálva.
És a végén kijön egy szám, amit megkérdezhettek volna az ügyféltől is, hogy a leég a picsába a háza mindennel együtt, akkor mennyi pénzt kér, mert ezzel lesz arányos a biztosítónak fizetendő összeg, csak azért nem kérdezték meg, mert akkor száz dolgozóból kilencvenre nem lenne szükség...