Én úgy vettem észre, hogy az az általános, hogy az egyetemisták többsége hetente többször szétcsapja magát. Valamit, valamiért. Ösztöndíjakat csak komoly energiaráfordítással lehet szerezni. Persze nem muszáj, de akkor panaszkodni se kell, hogy milyen csóró egyetemista vagyok.
Tehát ha valaki nem engedheti meg magának a felsőfokú tanulmányokat, az önálló életet, a saját lakást, azt csak magának köszönheti, és nem kell sajnálkozni rajta, hogy alig keres többet a minimálbérnél. Az emberi fajnak megvan az a nagy előnye, hogy felül tud emelkedni az ösztönein, és képes tudatosan irányítani a tetteit. Nyilván nem muszáj ennyire tudatosan élni és megszakadni a tanulásban, munkában, mert tudom, hogy ez nem mindenkinek prioritás, de bárki elérheti, nem kell hozzá szülői támogatás, stabil anyagi háttér, csak erős akarat.
Nyilván az átlag alatti IQ-val, vagy valamilyen fogyatékossággal rendelkező emberek nem képesek egy bizonyos szint fölé emelkedni, de azért a panaszkodók között nem csak ilyenek vannak. Swag, yolo.