A méretezés egyszerű. Ahogy írtam, kikapcsoláskor az üzemi áram folyik tovább. Ha a dióda ideális volna - az, amelyet végre beletettél az imént -, a tekercs meg szupravezető, az áram örökké folyna tovább, a mágneses tér fennmaradna. A valóságban a dióda nyitófeszültsége, illetve az áram által a tekercs saját ellenállásán eső feszültség miatt csökken az induktivitás árama. Ha gyorsabb kikapcsolást szeretnél, a diódával sorba lehet kötni egy ellenállást, de akkor már a tápfeszültség fölé fog növekedni a drain feszültsége, mégpedig a tekercs üzemi árama szorozva az ellenállással, plusz a dióda nyitófeszültsége lesz a növekmény a táp fölött.
mindenképp ki akartam próbálni plusz védelem nélkül
Ezek ilyen utolsó mondatok. :) Tudsz élni! ;) Nehogy már egy pár forintos 1N4148 okozza a problémát. Ne használj Schottky diódát, mert annak kisebb a nyitófeszültsége, s itt most a nagyobb nyitófeszültség gyorsítja az áram csökkenésének sebességét, tehát kívánatos.
Ha a tranzisztor képes leadni azt az áramot, amelyet a tekercsed eszik, s a tranzisztoron közben eső feszültségből adódó disszipáció nem vet véget az életének, akkor minden rendben, de kell a dióda, ellenkező esetben kikapcsoláskor a kollektor vagy drain feszültség az egekbe emelkedik, a záróréteg letörik, a félvezető pedig tönkremegy.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE