Mivel nagy valószínűséggel kapcsolóüzeműen állítják elő a nagyfeszültséget, kérdéses, hogy a kapcsolási tranzienseket (600V-1kV is lehet) hogyan tüntetik el, és ezek a jelek merre találnak utat a fogyasztókban?
<=42V == törpefeszültség
<=1500V == kisfeszültség
A többi, na az a nagyfeszültség.
Most, hogy ezt tisztáztuk, gondolj bele a kockázati tényezőkbe!
- Ha kijutnak a kapcsolási tranziensek, akkor minimum felpofoz a szomszéd. Hiszen a tv, rádió, számítógép, stb. működésképtelen lesz a zavaroktól. De minimum a szabványban megengedett EMI szintet sokszorosan túllépi, ezért ilyen szerkezet nem használható. (Osztán jön a GESTAPO a forgó anternás bemérőkocsival. :))
- Az ilyen nagy tranzienseket előállító áramforrásra kötött készülékek igen hamar "megsülnek", hiszen az input specifikációt jócskán túllépő feszültséget kapnak.
- Ha a fentiek ellenére bátor vagy, akkor nem lesz pénzed megvenni a szerkezetet. Ugyanis ezek a bazinagy tranziensek megtámadják az őket létrehozó kapcsolókat is! Sőt, a tranziensek időtartama alatt hasonlóan extrém áramok is folynak, amelyek túllépik az adott eszközre megengedett maximumot. Ebből következően az olyan kapcsolóelem, ami mindezt elbírja, mitagadás roppant drága. Esetleg nem is létezik.
Kiindulva abból a tényből, hogy az ilyen szerkezetek azért mégis forgalomba hozhatók, biztosan más a helyzet. Talán, ha mérnökök tervezték, akkor hallottak már a csillapító tagokról (magyarul: scrubber). Ezzel az áramkör kiegészítéssel a kapcsolóelem megvédhető a túlfeszültségtől, az ebből adódó túláramtól, és egyben az EMI is drasztikusan csökken.