Azért vegyük észre, hogy a rendszerváltást követően, - egy eredeti tőkefelhalmozás keretében, - fel kellett "építeni" egy nemzeti tőketulajdonosi réteget, még pedig, lehetőleg világméretekben versenyképesen. Ez a dolog ma is a pénzről szól, - és szólt régen is, a ma már fejlett ipari országokban.
A sokat, - a Fidesz legfőbb bűneként is, - emlegetett itthoni "lopkovica", a korrupció, stadionépítések, stb.., - a tőkefelhalmozás a benne résztvevők habitusa, tehetsége szerint, - soha, sehol nem volt jogtiprásmentes a világon, és mindenütt hasonlóképpen végbement. (Lehet, száz évvel ezelőt...)
Ha egyszer nincs "nemzeti" tőkés réteg, akkor az itteni munkaerő által termelt jövedelem jórészét kiviszik a külföldi érdekeltségek az országból. (Vagy lesznek ágazatok, amelyek nem is érdeklik a globalizációt, de a társadalmi hasznossága miatt szükségszerű, hogy valaki itt foglalkozzon vele.)
Tehát valakinek "meg kellett csinálnia", létre kellett hozni a semmiből ezt a réteget, - a tulajdonuknak sokak által tekintett, írigyelt vagyon, munkáltatóként az ország gazdaságát szolgálja.
Senki nem örül a jogtalanságoknak, - szerintem a folyamat felett jelenleg bábáskodó Fidesz sem, - de ebben az esetben a cél szentesíti az eszközöket. A hazai munkáltatók, amig a gazdasági környezet kedvező, addig itt fognak befektetni, munkahelyeket teremteni az itt megtermelt jövedelemből, - persze, ha megfelelő eszközökkel, szabályzókkal viszik a gazdasági környezetet.
(A külföldi érdekeltségek könnyebben destabilizálódhatnak a külső világgazdasági hatások miatt és a vagyonok, a termelőeszközök rögtön kifelé "repülnek", a munkahelyek meg megszünnek. Ha itthon a gazdaság egy nemzeti befektetőjének kedvezőtlenné válik a helyzete, más "nemzeti valaki" gond nélkül átveheti és folytathatja a termelést. Csak legyen sok tőkeerős szereplője a gazdaságnak. Ez az akkumuláció, - tetszik nem tetszik, - kényszerűség a magyar piacgazdaságban és jelenleg is gőzerővel folyik.)
Egy bármilyen politikai rendszerben eredményesség tekintetében a gazdaság működőképessége a legfőbb mérce, - (kiváltképp, ha nem vagyunk annyira gazdagok, hogy már dolgozni sem kelljen.) - Aki ezt jól csinálja, az mindannyiunknak hasznára van, ideológiai történetektől és elfogultságtól mentesen. (Ha legalább relatíve van pénz a sörünkre, a többiről a hétvégi kocsmázások baráti köreiben már nyugodtan lehet vitatkozni és egyet "nem érteni"...)