Ha kell egy asztal, akkor ügyfél leszek valahol.
* Ha elmegyek az asztaloshoz, akkor megrendelővé válok, és megfizetem azt, hogy az egyedi igényeimet teljesíti.
* Ha a bútorboltba megyek, akkor vásárló leszek, és vagy megveszem azt, ami a boltban van, vagy sem.
Az egyetem itt egy bolt, a hallgatók a vásárlói lesznek. Ha tetszik a képzés, akkor "megvásárolják", jelentkeznek, s vagy fizetik a képzésüket, vagy fizet az állam helyettük. (Viszont az önköltség nem fedezi a teljes költséget, sőt lassan már az állami támogatás sem.)
Az egyetem esetén az állam a megrendelő, az szabja meg, hogy hol milyen képzések indulhatnak. MAB-on keresztül ellenőrzi, hogy megfelelő színvonalú a képzés vagy sem.
Tavaly elindult egy folyamat a Képzési és Kimeneti Követelmények megújítása érdekében. Volt ahol ezt megtették, volt ahol ellébecolták. Mi majd két évet fektettünk be, és cégek bevonásával, céges igények figyelembe vételével teremtettük meg nulláról indulva az új informatikai képzéseinket. A rendszer összeállt, most már csak a megvalósítás a kérdéses.
Lehet a tanárt is szidni, meg a diákot is. Online teszteket csináltam ezerszámra (a generátor fent van a github-on), hogy akinek nem elegendő a gyakorlatokon történő feladatmegoldás, plusz lehetősége legyen akár önállóan is felkészülni. A diákok túlnyomó része nem használta. Hiába mondtam nekik, hogy a fogadóóra azért van, ha valaki valamit nem ért, akkor külön, személyre szabottan újra elmagyarázom. Szinte senki sem keresett. A dolgozatok javításába jellemzően nem néztek bele a diákok, pedig ezzel elkerülhető lett volna az újra és újra elkövetett hibák jelentős része. A gyakolatvezetőben viszont megtalálják a bűnbakot, mert nem jól magyaráz és gyakran elkésik. (Tudjuk, más szemében a szálkát...)
Egy cégnek csak az a fontos, hogy az általuk használt technológiákat tanulják meg a diákok. (Az csak baj, ha mással is tömik a fejüket.) Ha valaki egy adott céghez szeretne bejutni, valószínűleg osztja ezt a megközelítést.
Az oktatás iránt elkötelezettek viszont úgy gondolják, hogy tanulni kell megtanítani a diákokat, hogy ha egy cég alól kifut egy technológia, és szélnek ereszti a munkásait, akkor azoknak ne kelljen visszalépni a kiinduló mezőre, hanem a képzés során megszerzett kompetenciái birtokában képes legyen akár önállóan is új dolgokat megtanulni.
Az pedig, ha egy kicsit magasabbról tekint le az ember a feladatra, akkor általánosabb megoldást tud adni. (Már ha képes agyilag felfogni.) Felmerült egy feladat, melyben 150, egymástól kicsiben eltérő űrlapot kell kifejleszteni és egy szakrendszerrel (adatbázissal) összekötni, a megfelelő workflow/üzleti logika implementálásával. Neki lehet esni a feladatnak fejjel is, és szépen elkészíteni az összes űrlapot, az összes folyamatot külön-külön, s ha jön egy módosítás, vagy újabb űrlap jelenik meg, akkor következhet újabb fejlesztés. Ha viszont valaki képes lenne egy űrlap és workflow interpretert megírni, akkor az első teszt-űrlap kipróbálása után a fejlesztő levonulhat a szintről, és egy kisebb tudású szakember is képes az űrlapok és folyamatok karbantartására.
Egy frissen végzett BProf valószínűleg az első módszerrel elboldogulna. Szeretném, ha a BSc-t végzett kis idő után eljutna a második módszer megvalósításáig, még ha nem is benne fogalmazódott meg a gondolat. És az MSc-t végzettnek kellene egy konkrét projekt esetén ilyen ötletekkel megjelennie, hogy optimalizálhassák a céges erőforrásokat.
Az agy pallérozásához a matematikán keresztül vezet az út. Fel kellene tudni mérnie mindenkinek, hogy melyik szintre való. A favágó feladatok megoldásához nem kell magasabb matematika. Viszont ha valaki többre vágyik, nem igazán kerülheti ki.