Ez kb. olyan hasonló régi hifis mellé ment dogma mint az hogy a DD lemezjátszó nem szólhat jól
Ó, Te szegín! Látom nem akar senki vitatkozni. ;)
Segítek.
Rengeteg tévhit és rossz helyen alkalmazott igazság van a hifis dogmák között. Sőt, az egyes nagy alapigazságok - amelyek az idő folyamán szállóigévé fajulnak - sokszor mellőzik a műszaki tartalmat és a helyes évszámot. Ettől kezdve pont olyanná válik a hozzáértők számára, mint amikor a vénasszonyok beszélgetnek a kispadon: "Az az ATOM!" ;)
A DD egy igazán érdekes állatfaj. A pletyka terjesztése helyett nem árt, ha az ember gyereke utánaolvas a centírozás, csapágyazás, szabályzás témakörének, és csak utána pampog. Tény az, hogy az egyik irányzat a bazinagy tehetetlenségi nyomatékkal rendelkező lemeztányér - bár ahhoz bazinagy csapágy is dukál. A másik meg a roppant könnyű, de fejlett elektronikával szabályzott tányér. Ez utóbbit - gyakran kvarc vezérelt - PLL hajtással készítették a 70-80-as években. Ilyenkor a visszacsatolás és szabályzás konkrét megvalósításának függvényében keletkezhettek olyan lengések, amelyeket az egyszerű mechanikus meghajtáshoz kifejlesztett mérési eljárások nem túl jól detektáltak. Ez a hallgatóság számára nem a megszokott anomáliákat jelentette, így visszautasították a "fura hangzást". A későbbiekben megjelent a DSP. Ezzel a technológiával mintegy feltérképezték a fordulat egyenetlenségeit, majd precízen és lengésmentesen kiszabályozták. Nyilvánvalóan a két technológia köszönő viszonyban sincs egymással.
Megjegyzem, hogy a kvarc pontossággal ellentétben a 40 éve változtatás mentesen gyártott Dual lemezjátszókon +/-7% szabályzási lehetőség is van. Hátha klasszikus darabot szeretnél hallgatni, amikor a normál A hang még más volt.
Hasonló okosság a CD csillapítása a tökéletes hangzásért. A grafit csillapítja a neutronokat, a gömbgrafitos öntvény meg az esztergaágyat. A hanglemezeket meg le szokták szorítani, hogy csökkenjen a hullámosság. Nosza, rakjunk a CD közepere is egy speciális grafit korongot! Lám, mennyivel jobban szól! Igaz, amikor a CDA dekóder megfejti a Reed-Solomon kódolt 256 bites (kis)frame-et, akkor három féle jelzést ad:
- nincs hiba
- 1-2 hiba, javítottam
- több hiba, próbálj meg interpolálni!
Az utóbbi kettő szinte soha nem fordul elő, hacsak nem szennyezett a lemez. A grafittól. :-D
Ennél sokkal jobb speciális zöld filctollat is lehet kapni. Ha ezzel befested a CD élét, akkor sokkal tisztábban szól! Bár kérdés, hogy az 1,2um átmérőjűre fókuszált sugár a fizika milyen szabálya szerint jut el a lemez széléig, és vajon ott mit csinál? ;)
A kedvencem: Olyan 10-15 éve kezembe akadt egy angol audiofil kiadvány. Volt is benne A-B teszt! Emberek digitális optikai interfészhez való kábeleket (természetesen volt aranyozott is!) hajtogattak és fülelték a hangminőséget. Egy digitális hangmérnök, orgonakonstruktőr (stb.) barátom rövid összefoglaló véleménye: Eldobom a diplomám.
Kanyarodjunk vissza a témához!
A kiemelésektől meg éppen a stúdió dobozok a mentesek és inkább jellemző a hifikre, főleg a high-end audio rendszerekre. A stúdió monitor egyik lényege hogy egyenletes legyen, ne legyenek benne kiemelések.
Igaz, régen lehetett olyan JBL és egyéb dobozokat kapni, amelyek tényleg diszkóra készültek. Olyan "japános hangzásuk volt". Persze a japánok nem ennyire hülyék, tudták mi kell a parasztoknak. ;)
A stúdió dobozoknak egy bajuk van: Általában kis méretű zárt konstrukciók, ezért gyengébb a basszus.
Szerintem azt a hifi hangfalat, ami annyira színezi a hangot, amint gondolod, nem lehetne eladni. Alapvető teszt becsukott szemmel belépni a zenehallgató helységbe. Ha rá tudsz mutatni a hangfalra, akkor színezi a hangot.