1. Solarisban és újabban (>=10.3) a FreeBSD-ben is vannak Boot Environmentek, amelyekkel verziózhatóvá válik a /. Ezek az envek a rootpool/ROOT/$env_name alá kerülnek. FreeBSD alatt a telepítő a rootpool/ROOT/default néven hozza létre a /-t. Bootolásnál a bootloaderben kiválaszthatod, hogy a rootpool/ROOT alatt melyik datasetet mountolja /-ként (a többinek ilyenkor a canmount property-je false lesz). Így viszonylag fájdalommentesen lehet dist-upgrade-elni. A biztonság kedvéért megtartanám így.
2. Ez is Solarisos ragadvány. A FreeBSD telepítő nem is hozza létre alapból (itt a snapshotoló szkriptet is külön kell telepíteni; ruby függősége van). Ezek alapján neked sem lesz rá szükséged.
3. A több dataset használata azért jó, mert jól szeparálhatóvá válnak az egyes property-k. Külön compression-t, quota-t (stb.) állíthatsz be az egyes dataseteknek. És mivel van property öröklés is, ez különösen rugalmassá teszi a dolgot. Ha egy dataset alá pakolod, ezt a rugalmasságot veszíted el. FreeBSD alatt alapértelmezés szerint a /var-nak a canmount property-je false; ez az alábbiakat eredményezi:
* az alatta levő datasetek megkapják a /var prefixet a mountpointjukban
* öröklik a /var minden tulajdonságát
* a /var-ban található fájlok (leszámítva a gyerek datasetek fájljait) emiatt a root datasetben vannak
A 4. pontot passzolom.