Biztosan hallottál az integrálszámításról. Ott is az a módszer, hogy végtelenül kicsi részekre osztod a terülteket az eredmény előállításához. Hang esetén ez megfelel az analóg jelnek.
Tehát az egyik ok az analóg jel minél tökéletesebb megközelítése.
Ezek után képzeld el mi történik kis hangerőn. A sok-sok bites felbontásból csak néhány marad. Ezért ilyenkor ezzel arányosan megnő a torzítás és a kvantálási zaj.
Ha bármilyen módosítást, akár csak hangerőszabályzást kell végezni, szintén durva eredményekre vezet. Szóval lássuk be, hogy a PCM torzítása, dinamikája és zaja csak 0dB - azaz maximális - kivezérlés esetén igaz! Az összes többi esetben sokkal rosszabb.
Ezen próbálnak segíteni a túlmintavételezéssel, akár lineáris interpolációt alkalmazva. Ha meg van egy hangfeldolgozásra képes DSP is, akkor sokkal finomabb lesz a feldolgozás és alkalmazhatnak több féle interpolációt is. A végén jobb lesz a hangzás.
Ezzel a turpissággal ugyan kissé meghágják a mintavételezési törvényt, de matematikailag és fiziológiailag tökéletesebben szól a hang. (Az egyszerű demodulációhoz képest.)