Értem már, mire gondolsz, többség vs. kisebbség érdeke, véleménye. Szerintem ez legalább két dimenziós probléma. Nem csak az a kérdés, mit akar a többség, s mit a kisebbség, hanem az is, hogy az erkölcsi normáink szerint mi az a piros vonal, amit semmiképp sem lépünk át, tehát hiába akarja a többség, akkor sem kéne. Ilyent viszont elsősorban az egyénre értelmezetten gondolok. Nevezetesen elég nagy trollkodás lenne kiírni egy népszavazást arról, hogy akasszuk fel Kolompár Rómeót, mert az Rómeónak nem lenne annyira jó, így aztán akkor sem kellene ezt megtenni, ha a szavazás érvényes lenne, s az igenek nyernének.
Itt is erre gondolok. Van az az intimitás, szabadság, önrendelkezés, amelyet minden körülmények között garantálni kell. Például meg lehessen tagadni az orvosi beavatkozást, mert az már a fizikai valómról, az egyetlen, megismételhetetlen lehetőségről, az életemről szól. És ebbe akörbe tartozónak érzem a védőoltások kérdését is, mindamellett, hogy nem győzöm hangsúlyozni, nyilván értem az oltások szükségességét. Éppen ezért javasolom azt, hogy ez legyen kicsit udvariasabban kezelve: legyen megnehezítve az elkerülése - akár anyagi motiváló eszközökkel -, ugyanakkor végsősoron legyen elkerülhető.
Én el tudom azt is képzelni, hogy valaki annyira nem tudja feldolgozni azt, hogy akaratán kívül tesznek vele valamit, hogy emiatt lesz öngyilkos. Nem értem, mi szükség van arra, hogy embereken erőszakot kövessen el a társadalmunk, amikor értelmesen, az információk átadásával, a bizalmat építve is lehetne ezt úgy, hogy a másik fél tudja, van egy vészkijárat, egy visszalépési lehetőség, ha mégsem tudnák meggyőzni őt. Bár az a kijárat nem annyira kényelmes, hogy valaki csak hecc kedvéért mondjon nemet, menjen ki rajta.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE