A gabonák az egyik lehető legrosszabb táplálékféleség az embernek, csak az utóbbi ~10e évben kezdtük el enni, a letelepedett és a földművelő életmód eredménye. Ahol hamarabb meghonosodott, ott jobban hozzászoktak az emberek (pl. a Földközi-tenger medencéje), de igazából mindig is egészségügyi problémákat okozott.
A letelepedett, földművelő, gabonát termesztő életmódnak nem élettani, hanem civilizációs haszna van: nagyobb szociális struktúrákat lehet így kiépíteni és ugyanakkora területen több embert el lehet látni élelemmel, mint halász-vadász-gyűjtögető életmóddal. Ez szükséges volt a városok és később a nagyobb birodalmak kialakulásához. De azok az emberek nem éltek egészségesebben.
A nagyobb agy és a fejlettebb idegrendszer mind annak köszönhető, hogy őseink rengeteg állati fehérjét ettek, többet, mint más majmok. A szénhidrát ritka és értékes csemege volt (pl. szezonálisan, amikor a gyümölcsök beértek), emiatt a szervezet nincs fölkészülve arra az óriási mennyiségre, amit manapság visz be egy ember a "modern" étrenddel. Ez hasonlít az SMTP protokoll és a spam problémájára: az eredetileg tervezett rendszer nem tudja kezelni azt, ha elárasztják emaillel.
A szénhidrátok csak bizonyos fajta és nem elsődleges energiaforrásai a szervezetnek. SEMMILYEN szervnek nincs szüksége szénhidrátokra az agyon kívül, de miatta sem kell bevinni, mert a máj tud szintetizálni. Minden más szépen elműködik ketonokkal, amit a fölépített zsírból szintén a máj állít elő. Amikor egy ősember napokig koplalt és kiürült minden szénhidráttartaléka, akkor összeesett és meghalt vajon?
A szénhidrát durván hízlaló hatásáról és az inzulinrezinsztanciáról meg teljesen fölösleges, hogy én tartsak kiselőadást, amikor ezt egy orvos sokkal jobban el tudja mondani:
Az érfalra rakódó plakkról meg itt egy 12 éves tanulmány, de keress rá, jópár találatot kapsz ("bacterial plaque cardiovascular system"):
https://www.sciencedaily.com/releases/2005/03/050329134246.htm
--
„Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”