Az általad említett példák nem rendes szavak megkurtításai, hanem rövidítések, ilyesmi a magyarban is van: pl. (például), stb. (s a többi), ui. (utóirat, ugyanis), fa. (feladó), de. (délelőtt), du. (délután), ld. (lásd), c. (című), és így tovább.
(A rövidítésnek ez a módja, tehát hogy egyes jellemző betűket kiemelünk, legjobb tudomásom szerint a latinból jön, mint pl. az nb. (nota bene), etc. (et cetera), vs. (versus) esetében.
Az általad említett, szókezdő betűket összevonó rövidítésünk is van, mint az szvsz. (szerény véleményem szerint), sk. (saját kezéhez), tfh. (tegyük fel, hogy).)
Ezeknél egyrészt a rövidítés tényét jelzi a rövidítés után a pont (de <> de.), másrészt olyan helyeken rövidítünk így, ahol egy adott szó sokszor előfordul, de a mondat hangsúlyos része nem csorbul a szó 'torzításával', azaz pl. a délelőttöt egy üzenetben rövidítem 'de.'-nek, ha követi időpont (Mikor indul a vonat? De. 6:00), de nem rövidítem, ha maga a 'délelőtt' szó a lényeg (Mikor indul a vonat? Valamikor délelőtt.)
Természetesen ehhez a 'vok, szok, fok, tok'-oláshoz hasonlóan az angol nyelvben is van trehányságra lehetőség:
gonna, gotta, shoulda, I -> me, dupla tagadás, betűsítés (you -> U), stb., amik egyébként hasonlóan 'báncsák és hasogassák' a helyesség iránti érzékemet.
Szóval:
"Me aint wanna make no speaches mon but U shoulda watch out how Ur treetin Ur motha tongue."