Nem láttam még két Linuxos gépet, ami hasonlóan nézett volna ki.
Az egyik ilyen disztribúciót használ, a másik olyat, egyik KDE, másik GNOME, a harmadik XFCE, valaki csak a stabilitási frissítéseket hajtja végre, a másik állandóan toppon van és mindenből a legfrissebb.
Feltelepíted a Windows 10-et, esetleg ServicePack-eket, az egységes. Minden gépre kb. ugyanúgy megy fel.
A Linuxon nem így van. Minden disztribúció mást rak fel, sőt választhatsz GNOME és KDE között is, a distro-k meglehetősen eltérnek egymástól. Már az sem egységes, hogy su-van, vagy sudo, van-e egyáltalán root felhasználó.
Olyan rendszerről beszélünk, ahol nincsenek stabil pontok. Valaki Nouveau-t használ a másik proprietary NVidia drivert, a harmadik meg kizárólag text módban használja a gépet grafikus felület nélkül.
Állandó probléma, hogy idegen gépen idegen Linuxon a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hogyan kell a Wifi-t beállítani. Az egyik network managert használ, a másik financiám nincs, hogy mit, a harmadik meg konfigot editál.
Kezdjük az /etc/init.d-nél, ahol a rendszer indul (legalábbis ha ott indul). Vannak mindenféle szkriptek, amik még csak nem is hasonlítanak egymásra SuSE, vagy Debian alatt. Az egyik btrfs-t használ, a másik ext4-et, vagy zfs-t, vagy tököm tudja mit, ahogy éppen puffant.
Oké mást használnak jó, de a fájlrendszer is tök más. Valaki a /sbin-ben tárolja a su-t, a másik /usr/sbin-ben, meg mittudom én hol. Ahol jólesik.
Linux esetén ilyen kurva homogén rendszerekről beszélünk. Szerencsére eljutottunk addig, hogy már grub van, mert a lilo kihalt, tehát a rendszertöltő még talán stabilnak mondható, leszámítva azt, hogy minden tököm distro másképpen állítja be.