Jó, de azt tegyük hozzá, hogy dupla bootmanagerrel (schim, grub) bonyolított, béta disztróról van szó (Fedora 27, ahogy a blogodon olvastam). Egy sima EFI stub bootot használó, rolling release Arch Linux ettől sokkal egyszerűbb, nincs bootmanager, nincs disztrófrissítés (minden frissítés egyben disztrófrissítés is). Van ugyan initramfs, de a pacman frissítéskor (legyen az kernel, systemd új verziója, stb.) kulturáltan megoldja.
Egyébként nem kell szívni az új SSD-vel, csak rsynccel vagy tar-ral átvinni a rendszert meg az adatokat, meg arra figyelni, hogy a partíciók sorrendje meg azonosítók (mind a lemez, mint a partíciók PARTUUID-je, mind a fájlrendszerek UUID-i) megegyezzenek. Tessék szépen jó Schönherz-kolis nerdnek lenni, ha már egyszer egy teljesen halott platformot használunk :D