Teljesen igazad van abban, hogy nem mindegy hogyan van implementálva, de azt azért tedd hozzá: ehhez az kell, hogy megfelelően érts a témához.
Az arduino-szerű mikrokontrollerek, és az rpi olyan embereknek hozta meg a hardverhekkelési kedvét, akik korábban hozzá sem szagoltak a történethez, mert forrasztani és nyákot gyártani meg eproomot égetni nem volt kedvük, türelmük, hozzáértésük. Ezzel szemben az, hogy egy usb kábellel rádugják a gépre az arduinot, és egy egyszerű fejlesztőeszközzel öt perc alatt csinálnak egy blinkert (amit amúgy 555-össel is meg tudnának csinálni, de az két nap lenne mire megértik, és összerakják próbapanelen), vagy egy pár este alatt automatizálnak egy terepasztalon több tucatnyi dolgot (tipikus IFTTT szerű megoldások), vagy csupán a hekkelés örömétől fűtve automatizálnak a ház körül olyan dolgokat, mint az öntözés napsütés- és esőmennyiségtől függő vezérlése, vagy az autóbehajtó világítása annak megfelelően, hogy áll-e ott autó, vagy sem... Nos ehhez kellenek ezek a magasabb szintű megoldások, ahol nem regiszterekben meg felhúzó ellenállásokban gondolkozol, hanem majdnem készen kapható eszközökben.
Én, aki mikroelektronikához amatőr szinten konyítok, ha elkezdek egy ilyet nulláról fejleszteni (vegyünk példának egy hőmérő szenzorhálót), akkor az kurvaélet, hogy közelébe se ér annak, amit készen lehet kapni, bár biztosan jól szórakozok közben, és sokat tanulok belőle. Viszont ha csinálni akarok valami egyszerű, de boltban készen nem, vagy csak ipari felhasználásra készült, horror áron kapható megoldást (mostani konkrét példám egy tartály telítettségét jelző szenzor), akkor egy rpi-jal, vagy arduinoval egész jó eredményeket tudok elérni töredék áron, picit több energia befektetésével.
Most már viszont nagyon eltértünk az használt sd kártya kérdéskörétől... ;)