"Ez az oka annak, hogy maximálisan fegyvertartás ellenes vagyok. Milyen lelkibetegnek kell lenni ahhoz, hogy egy jelentéktelen sérrlem miatt jogosnak érezd elvenni valaki másnak az életét?"
Egyrészt: nem kifejezetten a biciklitolvaj lelövéséről beszéltem, hanem arról, hogy "a fegyveres onvedelemnek aranyosnak kell lennie a torveny szerint". Ami egy baromság. Mert a bíróság napokig vagy hetekig mérlegeli patikamérlegen azt, hogy pont akkor és pont annyit tettél-e ami még éppen belefér a törvénybe szerintük, neked pedig életed talán legnagyobb stresszhelyzetében volt egy töredék másodperced dönteni.
Mekkora hülyeség már az, hogy te mész előzetesbe, netán te mész a sittre csak azért, mert megtámadtak, vagy épp valaki szemet vetett a tulajdonodra?
Másrészt: nem jelentéktelen sérelem. Szerinted hány ilyen "jelentéktelen sérelem" érhette azt az állam által cserben hagyott gazdát, aki odáig jutott hogy elektromos kerítést barkácsol az uborkája védelmére? Vagy azt, aki megmérgezte a saját borát?
Az baromira nem jelentéktelen sérelem, amikor a munkáddal megszerzett tulajdonodat a tolvaj viheti bátran, mert rendőr épp nincs a helyszínen, te ugye nem védheted meg, aztán pedig az állam (konkrétan a rendőr) megpróbál lebeszélni téged a feljelentésről, mert úgyse lesz meg az az uborka, neki pedig rontja a statisztikáját a megoldatlan eset. (Mert 30 nap múlva tettes ismeretlennel lezárják érdemi nyomozás nélkül.)
Valamint: ha látsz egy bringatolvajt, akkor szerinted mi az, amit még meg lehet tenni a tolvaj úrral szemben? Akár fegyverrel, akár fegyver nélkül?
"Nem lenne kifogásom a fegyvertartás ellen, ha úgy látnám, hogy az emberek képesek felmérni a tetteinek a következményét."
Én nagyon megszűrném hogy kinek engedem a fegyvertartást vagy viselést. Csak olyan embereknek engedném, akikről joggal feltételezhető az, hogy fel tudják mérni a tetteik következményét.