Ma vittem hulladékudvarba egy stanyecli mindenfélét (roncs CD, szakadt kábel, döglött egér, tölthetetlen lenovo akksi...).
Az udvarőrök beirányítottak egy "elektronikai hulladék" feliratú konténerbe. Annak a végére sétáltam, és a vízforralókból, tévékből, monitorokból és minden egyébből - amiből tápkábel lóg vagy valaha lógott ki - álló halom tetejére ürítettem a táskát.
Éppen csak felidéztem az öcsém egy másik város hulladékudvarában dolgozó évfolyamtársát - aki annyira nem ért az ájtí bizniszhez, hogy abból éljen meg, de annyira igen, hogy a hulladékot átszűrje és kiemelje a még üzemképes hulladékot, hogy a szomszédsága csóróinak okozzon örömöt -, amikor már jött is utánam az egyik őr. Valószínűleg nem attól félt, hogy mit hoztam, hanem attól, hogy mit akarok vinni.
Vagyis valószínűleg nem csak abban a "másik városban" működik a szűk lehetőségek kiaknázása - csupán a "na ezzel is a multik járnak jól" gondolat miatt rosszul alvók kedvéért jegyzem meg.