De, probléma. Egy példa, hova vezethet ez:
egy osztályban mondtam órán, hogy a telefonokat rakják szépen el. Jópáran mondták, hogy de ki van kapcsolva/le van némítva/le van zárva/stb. Kérdem, hogy akkor nem tökmindegy, hogy ott van, vagy nincs. Válaszuk: jó, ha látom, hogy ott van, meg néha jó végigsimítani. Ha nem látom, akkor rossz érzés.
Úgy gondolom, hogy ez már elég durva probléma, gyakorlatilag egy tárgy iránt alakult ki (lelki) függőség. A kényszeres "csekkolgatás" (azaz a telefon nem jelzett, nem hagytad ott másfél órára, amíg bárki is kereshetett) hasonló.
Ha egy nap nem olvasom el az aznapi újságot, nem támad ezzel kapcsolatban rossz érzésem. Gondolom, aki a csillagokat nézegeti, szintén ki tud hagyni néhány éjszakát anélkül, hogy rossz érzése lenne (leszámítva nyilván azt, akinek a munkájából kifolyólag kell az újságokat és a csillagokat szemlézni :) ).