Bár arról is lehetne egy elég hosszú vitát folytatni, hogy egy átlag fejlesztőnek mennyire kell az, amit egyetemen oktatnak, de nem önmagában a matekkal van baj, hanem ahogy tanítják. Elmélet elmélet hátán, és a gyakorlati része is hagy kívánnivalókat maga után.
Műinfó után ELTE-re mentem, fizikus szakra, ott aztán 100%, hogy kell a matek a későbbi karrier során, mégis képesek normálisabban megoldani. Gyakorlatorientált alapozó kurzusok, olyan példákkal, amiket vagy a következő félévben, vagy már abban használtunk valós problémákra, elmélet csak a tényleg szükséges szinten. Elméleti fizikus szakirányon meg még három félév analízis, ott már sok elmélettel, mert nekik kell.
Ha egy tudományos képzésnél ezt meg tudják csinálni, akkor nekem senki nem fogja megmagyarázni, hogy egy mérnökképzésen az kell jelentse az alapozást, ami most, és nem lehet a "szivatós" részeket elrakni olyan szakirányra, ahol tényleg kellHET is. Érdekes, nyugati egyetemeken ebből nem csinálnak problémát, mérnököknek nem a differenciálegyenletek tételeit és azok bizonyítását adják le, hanem hogy hogy kell megoldani őket numerikusan, matlabbal, ahogy az iparban is fogják csinálni. Aki meg annál komolyabban használná, az elmegy master vagy phd képzésre, és mindenki boldog.