Meg ha felkomoly otleteles is, akkor is nagyon erdekes! Logikusnak hangzik. Elgondolkozok rajta es utananezek majd, es lehet, hogy belefuzom a nyest.hu-s postba. Kivancsi vagyok az ottani velemenyekre is. Itt most gyakorlatilag a pilot volt, lathatolag meg friss az elmelet (mult heti beszelgetes utan kezdtem el utananezni, ma irtam meg), hiszen az elkuldes utan rogton mennyi mindent kellett pontositani. Meg, ha mar itt jott fel a tema, akkor illik az itteni kozosseget tajekoztatni eloszor a fejlemenyekrol. Es az itteni kommentek is sokat szamitanak abban, hogy lassam, hogy hol nem eleg ertheto meg a levezetes, es finomithassam. Aztan jo lenne leforditani es kitenni redditre, nagyon erdekelne, hogy ilyen asszociaciok mennyire vannak meg mas nyelvekben (nyilvan, ha nem beszeli az ember a nyelvet anyanyelvi szinten, akkor szinte lehetetlen kiszurni az ilyeneket), foleg a testvernyelvekben. Illetve hatha talalnak megoldast az europai nyelveknel 15/20 esetben ugyanazzal a betuvel kezdodo hat es het szamnevekre. Nyilvan sokuk ugyanabbol a nyelvcsaladbol szarmazik, es azert a nagy szam, de mar csak a mienk es az oveik kolcsonhatasa miatt is erdekel, hogy ki es mi miatt alakulhatott ez igy, teljesen kulonbozo nyelvekben is.
De vissza a temahoz, az etimologiai szotar vonatkozo bekezdese a te elmeletedet tamasztja ala:
húsz Ősi, finnugor kori szó ... A finnugor nyelvek számnevei csak 1-től 6-ig közösek, ezért feltehető, hogy a finnugor kori szóalak nem számnévi jelentésű, hanem konkrétabb értelmű volt, jelölhetett húsz ujjat, vagy húszas csomót, köteget (például mókusbőrből). A finnugor alak talán az uráli *koje ’ember, férfi’ (vö. magyar here, hím) főnév és a determináló értelmű *ce, *ci mutató névmás összetételével keletkezett. Az ’ember’ és a ’húsz’ számnévi jelentés közötti
összefüggés alapja az, hogy az embernek összesen húsz ujja van. A jelentésváltozás már a finnugor korban megtörténhetett.
Ez ugyan picit ellentmond a huzos elmeletnek, de meg kell nezni, hogy belefer-e valahogy. Tehat ebben az esetben a húz Ősi, ugor kori szó es a húsz Ősi, finnugor kori szó kozul a szamnev volt hamarabb, es az igei alak kesobb alakult ki. Eddig fentebb igazam van. Itt az az igazi kerdes, hogy a finnugor kori alak csak a szamnevi alakot takarta, vagy jelentette-e egyben az iget is. Egy pelda a lehetseges asszociacios folyamatra: ahhoz, hogy elhuzz valamit, mind a husz ujjadra szukseg van, igy alakult ki a konkret "husz ujj" jelentesbol az ige, majd abbol a szamnev, es ezutan agazott szet a husz, mint szamnev es a huz mint ige, ahogy ma ismerjuk.
Szerk: De a "köteget (például mókusbőrből)" ertelmezes is erdekes. Mert vegulis a 4 vonal is egy koteg. Szoval es a 4 vonalat osszekoto vonal az a kotegeles. Húzonköt -> 25 -> kötegenköt/kötegetköt
Szerk: Namar, eleg az asszociaciokbol... mi is az a köteg? Az bizony egy öteg. Egy ötös csoport. Négy pontot összekötve ötöt, azaz kötöt kapunk. Huszonköt -> kötegetköt -> ötegetköt -> egy négyes csoportot ötössé egészít ki.
Szerk: na itt a vegere jo kis ellentmondasba keveredtem. Majd holnap kibogozom :)
Szerk: illetve azt se lenne baj tudni, hogy a regeszeti leletek mit tamasztanak ala abbol a korszakbol
Szerk: nem lesz egyszeru mondjuk, tekintve a viszonylag kis idoablakot:
Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb írásformával, az ékírással készültek i. e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az ókor kezdetének. wiki
vs.
...az őseink ötös számrendszert használhattak, mielőtt a tízes a Közel-kelet vidékéről megérkezett hozzánk az i. e. 2000 - i. e. 500-as évek környékén... (fentebbrol)
Foleg, hogy a legtobb irott emlekunk a relativ kozelmultbol van, es az ido visszahaladtaval egyre gyorsulo utemben fogynak az elokerult leletek.