Rengeteg érv szól a TV ellen, a teljesség igénye nélkül felsorolom a szerintem legfontosabbakat:
* a gyerkeknek mozogniuk kell ahhoz, hogy ideálisan fejlődjenek. (Erről vannak kísérletek is, az IQ és a mozgásbeli ügyesség erősen összefügg, persze azt elismerem, hogy az okozatiság nem teljesen bizonyított.) Ebből a szempontból nyilván csak akkor rossz a TV, ha túlzásba viszik. Mindenesetre az én meglátásom szerint sokkal sokrétűbb ingereket ad a valóság, mint bármilyen TV műsor.
* nagyon addiktívak a mozgóképek. Nyilván ez sem érint mindenkit, de nagyon könnyű belecsúszni egy olyan helyzetbe, hogy a gyereket semmi nem érdekel, csak TV-zni akar. Ha nincs TV, akkor ez a veszély nem áll fenn.
* az agy úgy működik, hogy arra optimalizálja magát, amit sokszor csinál. A TV nagyon töményen nyomja az ingereket. Ilyen környezetre optimalizálja magát az agy. Ennek az a hatása, hogy a normál ingerszintet ingerszegénynek fogja érezni. Ezért képtelenek a mai gyerekek sokáig egy dologra koncentrálni, magukban ellenni, vagy egyszerű dolgokkal elfoglalni magukat. Egy érdeklődő gyerek bármiből játékot csinál. Talál pár kavicsot, meg egy virágcserepet, akkor órákig képes eljátszogatni vele. Az ilyen játék során alakul ki az elmélyült megfigyelés és koncentrálás képessége. Ez az, amiből később valódi tudást lehet építeni.
* A gyerekek a társadalmi szerepeket utánzással tanulják el a környezetüktől. Ha valódi emberektől lesi el a példákat, akkor olyan lesz, mint egy valódi ember. A TV műsorok szereplői jó esetben csak nem életszerűek. Rossz esetben szándékosan úgy vannak megtervezve, hogy valamilyen viselkedési módot átadjanak. Ugyanez pepitában az értékrend. A TV által sugárzott értékrend távol áll attól, amit én ideálisnak tartok. Márpedig ha nézik, az mindenképpen hat rájuk, maximum a mértékén lehet vitatkozni.
* Interakció hiánya. A TV-ben nincs lehetőség interakcióra. Van ilyen kutatás, ami kihozta, hogy azok a gyerkek, akik először láttak TV-t, azok szóltak a piroskának, hogy vigyázzon, mert a háta mögött van a róka. Akik már sokadszorra, azok az interaktivitásról lemondtak (ezt érezhetnénk fejlődésnek, hiszen felfogták, hogy nincs semmilyen hatásuk az eseményekre). A probléma ezzel megintcsak a megszokás. A gyerekek megszokják, hogy értelmetlen megszólalniuk, a véleményüket, vagy az érzéseiket kifejezni. Hogy a dolgok tőlük függetlenül történnek.
A legfontosabb viszont az, hogy a TV-t a társadalom formálására és tudatának módosítására hozták létre. Ez ellen egy felnőtt még valamennyire fel lehet vértezve (pláne, ha aktívan foglalkozik a problémával, és képzi magát). Egy gyerek azonban teljesen védtelen. A pszicológusok által gondosan megtervezett filmek a (az általuk) kívánt hatást a gyereknél el fogják érni. Pont. Nem tudsz semmit tenni ellene, hiába próbálod "megbeszélni" a gyerekkel, hogy mit látott, ő még tudat alatt fogja befogadni a mondandó legnagyobb részét. Az pedig nem biztos, hogy az lesz, amit te szeretnél átadni neki (és biztosan _nem az, amit én át szeretnék adni_). Lásd itt attól a mondattól, hogy "Az emberek nagyon rövid idő alatt televízió függővé váltak.": http://erpatakimodell.hu/alan-watt-az-emberi-psziche-manipulalasa/
Én sosem voltam nagy TV fan, de a teljes TV mentességet felnőtt fejjel határoztam el. Ennek hatására lassú tisztulás következik be az ember elméjében. (Bárki kipróbálhatja, ingyen van) A gyerekeim pedig megkapják azt a luxust, hogy a köd már le sem ereszkedik rájuk.