A forgalomba hozatal, a birtoklás, illetve a használat szabályai teljesen elkülönülhetnek egymástól. A használat szabályozása - több szempontból is helyesen - EIRP-t ad meg, azaz az antennáról kisugárzott teljesítményben kell a határértéken belül maradni. EIRP-t az antenna talppontjánál mérhető RF-teljesítményből és az antenna nyereségéből lehet számolni. Azaz adott adóberendezés - antenna páros lehet, hogy direktben összekapcsolva túllóg a limiten, de egy hosszú kábelen összekötve az adót az antennával már épp belefér.
Az RF-zavarást nem csak a túl nagy teljesítményű motyók adják, ezt jól látod, sokkal több a tranziens jellegű "szemét", illetve a tervezési/kivitelezési hibából adódó zavarás. Ez sok esetben a "nem értek a rádiózáshoz, de..." alapon építőelemekből összetákolt, elektronikához lapos elem-kapcsoló-izzó szinten értők által alkotott motyókból érkezik, amit baromi nehéz kimérni, megtalálni (és az illetőt pofán verni, akarom mondani megtanítani arra, hogy hogyan kellene csinálnia...).
Ami a topicnyitónak fontos: osztott, zavarással terhelt közeget adatátvitelre használni "elema-kapcsoló-izzó" bonyolultságú megoldással nem biztos, hogy jó ötlet. Sőt. Biztos, hogy nem az.
Vannak céláramkörök/árok, amik tudnak "beszélgetni" egymással, célszerű lehet azokat használni, és az rpi-vel már csak ezeknek a lekérdezését/kezelését kell megoldani, az RF-átvitelt meg rábízni arra, ami azt biztonságosan/megbízhatóan meg tudja valósítani.