A nagyhatalmak szempontjából néztem. Ez nem szól az ukránokról vagy a magyarokról. Nem vagyok annyira naiv, hogy úgy gondoljam, a '89-es események arról szóltak volna, hogy elegünk lett. Már csak azért sem, mert akkoriban meglehetősen jó élet volt errefelé. Na, persze minden relatív, de a korábbi magyar, vagy az akkori többi szocialista ország életszínvonalához képest. A Szovjetunió meggyengült, a гласность és перестройка szavak talán ismerősen csengenek. A Szovjetunió a belső problémáival volt elfoglalva. A Nyugat pedig ugyanazzal a taktikával lopta be magát az emberek szívébe, ami Orbán Viktor sikere is: az érzelmekre hatott. Elhúzták a mézesmadzagot, megfelelően tálalták a nyugati életszínvonalat, a haverok, buli, fanta életérzést. Azt kaptuk, amit hallani szerettünk volna, de szó sem volt az igazságról. Az árnyoldalak kommunikálásáról hogy, s hogy nem, megfeledkeztek. Nem volt szó létbizonytalanságról, bedőlő hitelek miatti kilakoltatásról, munkanélküliségről, magukat az aluljáróban összehugyozó, amúgy jobb sorsa érdemes részeg hajléktalanokról, akiknek talán az volt a bűnük, hogy egyszer hoztak egy rossz döntést életükben, és nincs visszaút.
Ez itt off, de tudjuk, Orbán annak idején, 25-26 évesen aktív résztvevője volt a folyamatoknak, aminek kapcsán akadtak kellemetlenségei is. Szerintem akkoriban naivan hitt a nyugati világ szépségében, amelynek aljas mivoltával később szembesülhetett. Az az erős sejtésem, hogy érez némi lelkifurdalást azzal kapcsolatban, hogy hitt a Nyugat hívó szavának, s ennek Magyarországon igen sok vesztese lett. Ezért próbálja talán fékezni a tempót, s legalább az érzelmek szintjén valamit visszacsempészni az alacsonyabb életszínvonalat, de nagyobb létbiztonságot, kisebb kockázatot biztosító paternalista állami szemléletből. Értem, hogy vannak, akik szárnyalni akarnak, de látni kell, erre nem mindenki képes, ezért véleményem szerint Magyarország számára nem a szabadversenyes kapitalizmus a megoldás, vagy legalább is még nem.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE