Nem ismerem/tem a twm-et, de nem ez.
A manuális inkább abban nyilvánul meg, hogy nagyobb szabadságod van, persze kevesebb automatizmussal.
Mondok egy példát, ami saját "workflow":
- Adott a
doxtag ("munkaterület"). Itt LaTeX-fájlokat szerkesztek-fordítok-eredményt nézegetem. - Ez a terület eleve két (egyenlő) részre felosztott, mindenféle megnyitott ablak nélkül is.
- Amikor megnyitom a terminált, a bal oldali részben nyílik meg (a dinamikusoknál ilyenkor teljes képernyőn lenne, mivel ő az egyedüli ablak).
- Szerkesztem, és amikor lefordítom, egy pdf-nézegető nyílik meg automatikusan a jobb részen (dinamikusnál az történne, hogy a terminálablak megfeleződne, és a pdf nézegető az elrendezéstől függően megjelenik akár a jobb oldalon)
Szokott olyan is lenni, hogy más pdf-ekből "merítek ötletet". Ekkor az eredmény pdf-et átrakom a terminál oldalára (mindig csak egy ablak látszik), míg jobb oldalra meg a "plagizálandó" pdf-et. Sőt, amikor kettő plagizálandó pdf is van, és egyszerre akarom látni őket, akkor a jobb oldali részt még kettébontom (alsó és felső részre); ha meg elég egyszerre csak egy, akkor a jobb oldalon is kettő ablak van (és egyszerre csak egy látható), és igény szerint váltogatok közöttük.
Ez a rész a "manuális" rész, hogy saját magad tudod osztogatni, "on-the-fly". A dinamikus fajtánál ezeket elég nehézkes megoldani (ha egyáltalán meg lehet), hiszen az leveszi az ablakok elrendezésének a terhét a válladról - cserébe nemigen tudod ezeket megvalósítani.
Itt kettő mondatban összefoglalva, persze valódi felhasználási "esettanulmány" nélkül.