Mindegy, hogy milyen a meghajtó fájlrendszere, ha azt a fájlmegosztó-"szerver" operációs rendszere támogatja (ezesetben gyárilag). Lehet a meghajtó akár Ext2 vagy HFS+ -ra megformázva, ha a fájlmegosztó-szerver megosztását látja egy windows-os gép, simán tolja rá ezerrel a fájlokat. És igen, NTFS-re van formázva, mivel ez egy 3 TB-os merevlemez, amit eredetileg nem fájlmegosztásra vettem, hanem hogy tudjam hordozni a munkákat az otthon és a munkahely között (akkor még nem volt mac-em és nem használtam osx-et és a munkahelyen is még PC-munkaállomáson dolgoztam). Később letöröltem róla a munkahelyi dolgokat és csak a privát fájlokat és könyvtárakat hagytam meg, majd lett itthon USB-HDD-t támogató routerem. Ekkor jött az ötlet, hogy beállíthatnám NAS-nak. A router kezeli gond nélkül, nem is rinyált soha, hogy milyen fájlrendeszerű winyót dugok rá. Volt, hogy a kis 2,5"-os HFS+ -ra formázott HDD-met dugtam rá és osztottam meg FTP-n (mert FTP-megosztást is támogat router).
Amúgy ezt a 3TB-os NTFS USB-HDD-t dugtam már rá a MacBook Pro-ra (és megvásároltam a Tuxera NTFS-meghajtó programot), majd felmásoltam rá egy nagyméretű könyvtárat és atomgyors volt és nem főzte meg a gépet. Munkahelyen pedig egy távoli szerverteremben elhelyezett linuxos fájlrendszerrel megformázott hálózati-megosztásra dolgozunk, windows-os és Mac gépekről egyaránt, nagyon gyors írási és olvasási sebességgel (pedig az sem a windows, sem az osx natív fájlrendszere). Mivel hálózati protokollon keresztül történik, ezért mindegy. Mari néni sem fogja valamilyen linux által támogatott fájlrendszerre megformázni a merevlemezést, hogy a Google Drive-re le-fel töltögessen vagy FTP-zzen vagy VPN-en keresztül mozgassa a munkáit a munkahely és az otthon között.