OK, ha neked ez normális, rendben. Mindjárt elérkezünk oda, hogy tulajdonképpen semmi probléma a rabszolgatartással sem.
Ezzel szemben én azt mondom, emberhez méltó, harmonikus élet az elfogadható. Azért dolgozunk, hogy éljünk, s nem azért élünk, hogy dolgozhassunk. Számomra az a normális, ha saját tulajdonú otthonban élhetek. Ha nem így lenne, akkor úgy érezném, csak egy jobb esetben megtűrt személy, egy vendég vagyok az életben, aki alól bármikor kihúzhatják a talajt. Ha az embernek nincs munkája, nem tudja fizetni az albérletet, máris hajléktalan. Értem, hogy szerinted ez normális, de szerintem nem. Hasonlóképpen az sem, hogy idős korára legyen hajléktalan valaki ugyanezen oknál fogva. De, persze, erőltessük a mobilitást, legyen mindenki hontalan a hazájában, s az embert áldozzuk fel a Szent Kapitalizmus oltárán!
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE