Nem _én_ definiálom így a kamat, illetve a bérleti/használati díj fogalmát, hanem a józan ész: Ha kölcsön adok neked 100 pöttyös labdát, akkor labdánként és havonta a nálad lévő labdák árának az egy százalékát kérem a használatukért. Lehetne fixen havi egy labda árát kérni, attól függetlenül, hogy hány labda van nálad - ekkor viszont azt mondanád - jogosan - hogy ha 100 labda használatáért elég volt egy labda ára, akkor mondjuk 98 labda visszaadása után nálad lévő kettő használatáért miért kérek ugyancsak egy labdányit.
Az általad vizionált minden egyenletesen fizetett kamat (azonos kamatösszeg) hogy ad megoldást nekem a futamidő elején a kölcsönadott összeg más befektetésekkel arányos hozamára, neked a futamidő végén arra, hogy a tartozásodhoz képest jelentős árat kell fizetned a még vissza nem adott pénzért, az előtörlesztésre... Sehogy.
A megfelelő életkörülmény nem azonos a saját ingatlanhoz való joggal - nagyon nem. Az meg, hogy az állam a saját szándéknyilatkozatát felrúgja, nos, a szavahihetőség kifejezés mondd neked valamit? Mert úgy tűnik, a regnáló hatalomnak nem...
A "piaci ár" az, amennyiért egy adott ingatlant hajlandó valaki megvenni. És bizony előfordul az, hogy az ingatlan fedezeti értéke a tartozásnál kisebb - ja, pont erre (is) volt állami beavatkozás/tilalom: a bankoknak nem lehetett az elszállt CHF/€ árfolyamok idején pótfedezet bevonását kezdeményezni - ahogy egyébként az a szerződésben szerepelt. Lehet, hogy ha akkor a pótfedezet bevonását kezdeményezhette volna a bankszektor ott, ahol tényleg szükség lett volna rá, és ezzel azoknak a hiteleknek az átstruktúrálása/forintosítása/halasztása (tőketörlesztés felfüggesztése+futamidő hosszabbítása, stb.) felé tolta volna a problémás ügyfelek egy részét, kevesebb hitel jutott volna el a bedőlésig.