Nagyon egyszerű. Érdekedben állhat az, hogy bárkinek bármit mondj. Hátrány érhet, ha tudnak egy krónikus betegségedről. Te tudod, hogy ez milyen körülmények között miben korlátoz, de arra nem vagy ráhatással, hogy másnak milyen előítéletei vannak az adott kórképpel kapcsolatosan. Nem, itt nem a klasszikus példára, a HIV-re gondolok, sokkal prózaibbra. Teszem azt, van valamilyen gerinc problémád, de a leendő munkáltatód úgy gondolja, nem alkalmaz, mert gyakran leszel orvosnál meg betegállományban emiatt.
Vagy szégyelled az ismerőseid körében, hogy nem alakul mondjuk mostanában valami fényesen az életed. Nem úgy van rendjén, hogy annak mondod meg, akinek szeretnéd és akkor, amikor úgy érzed, eljött az ideje, például azt, hogy szakítottál, elváltál, munka nélkül maradtál, elpusztult a kutyád, bár sohasem dohányoztál, tüdőrákot diagnosztizáltak, s így tovább? Az szerinted rendben van, hogy ezeket a személyes, intim dolgokat bárki tudhatja a hozzájárulásod nélkül, vagy legalább is zsarolható vagy?
Mondjuk politikai szerepvállalásra adod a fejed. Nem a rendszer keretein belül biztosítod a cirkuszt, a klasszikus jobb oldal, bal oldal mentén, ami mindegy, hiszen nem ez a valódi törésvonal. Hanem kikezded a kapitalista piacgazdaságot, mint társadalmi berendezkedést, s ezzel sokaknak a bütykére lépsz. Szerinted nem fog előkerülni a múltatból egy nő, akinek hirtelen, több év távlatában eszébe jut, hogy tulajdonképpen őt csúnyán megerőszakoltad - noha te úgy emlékszel, mindketten élveztétek az együttlétet? Tudod, épp mint Julian Assange esetében. Hát nem furcsa? Kiteregeti az USA és még néhány ország szennyesét, rámutat arra, hogyan is működik valójában a társadalmunk, aztán évekkel később elkezd sajogni egy nő teste a rajta Assange által elkövetett erőszak miatt.
Velem is gyakran előfordul, hogy megütöm a kezem, s évekkel később kezd el fájni... Ja, nem. :-/
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE