Harmadik alternativa: veszel egy akarmilyen hagyomanyos lemezjatszot, egy a legaljanal kicsit jobb akarmilyen hangfalat, es beszerzed a kedvenc zeneidet bakeliten.
Dobbenetesen jol tud szolni a bakelit, es most a jot ugy ertem, hogy serceg, meg nem annyira tiszta, mint egy cede, de a hangszine teljesen mas, sokkal kozelibb az emberi fulhoz.
Es az a durva, hogy bakelit, sot kazetta (!) bedigitalizalva, iszonyu szar minosegben is visszaad valamit az eredetibol, ami a teljesen digitalisbol hianyzik. Persze - gondolom - itt is sokat szamit, mi volt a master, analog vagy digitalis.
Egyebkent hallottam egyszer eletemben olyan digitalis rendszert, amire azt mondtam, hogy ha lenne masfel millio forintom, azonnal megvennem (ez meg vagy 15 eve lehetett, az egyik szepemleku High-End Show-n). Ez egy, azaz egy darab volt, a tobb tiz (tobb evben is voltam), altalaban sokkal dragabb kiallitott rendszer kozul, meg arra is emlekszem, hogy elkepeszto polgarpukkaszto hangfalakat lehetett peldaul hallgatni, iszonyatos osszegbe kerultek, es iszonyatosan sehogyan szoltak. Arra az egyre viszont maig emlekszem, Musical Fidelity volt a gyartoja a rendszernek, es Triangle hangfalakkal voltak osszerakva. Szoval amolyan "semmi kulonos", legalabbis ezen a szinten. Messze nem a csucsmodell volt egyikbol sem.
A lenyeg, hogy szerintem a zene minoseget csak sokadik szempontkent hatarozza meg a zajszint, meg hogy hany biten mintavetelezel. Sokkal tobbet szamitanak olyan dolgok, amiket meg megfogalmazni sem tudok rendesen, csak utalni rajuk olyasmivel, hogy "terelmeny", meg "dinamika", meg hangszin. De ezeknel sem feltetlenul a tobb a jobb, hanem az, amelyik a hallasomhoz es a hangulatomhoz a legjobban illik.