( locsemege | 2016. 12. 29., cs – 00:37 )

Amit én tennék: fognám azt a PWM panelt, s visszafejteném a kapcsolási rajzát, megkeresném a rajta található alkatrészek adatlapjait. Megnézném, az a potenciométer hogyan van bekötve, mekkora feszültségek fordulhatnak elő a GND-hez képest az egyes lábakon. Nem középértékben, hanem időpillanat szerint a szélsőértékek kellenek. Ha ez 0 V és +5 V között van mindhárom lábra, akkor pezsgőt bontanék, s egyszerűen összekötném a PWM GND-jét az MCP41XXX és egyben az R-Pi GND-jével, majd boldogan élnék, míg meg nem halnék.

Aztán van az a lehetőség, hogy az egyes lábak messzebbre kerülnek 5 V-nál a GND-től. Ekkor megvizsgálnám, hogyan lehetne a PWM-et áttervezni úgy, hogy a kívánt állapot álljon elő. Ha ez sem megy, terveznék saját PWM-et. Amúgy nevetni fogsz, ez utóbbi a legolcsóbb, legegyszerűbb dolog talán. Miért?

Azért, mert vannak mikrokontrollerek - például épp a Microchip egyes 8 bites MCU-i - amelyeknek van SPI interface-e, s egyben van PWM kimenete is. Erre nyilván kell firmware-t írni, nagy dolog. A húzósabb a végfok, de power MOSFET-et lehet kapni a boltban, induktivitást is, Schottky-diódát is, meg FET meghajtó IC-t is.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE