Szerencsésebbnek tartom, ha - mondjuk - háromféle tokozás esetén az adott alkatrészből mindhárom külön szerepel az alkatrészkönyvtárban, pl. MAX232ACPE, MAX232ACSE, MAX232ACWE.
Ennél még jobb, ha eldönthetem, hogy hogyan szeretném. Legyen külön sch szimbólum hozzájuk - mindegyikhez a megfelelő default footprint hozzákötve, vagy ha nekem úgy tetszik, akkor legyen egyféle csak, és mondhassam meg a terven, hogy éppen melyik footprint tartozik az adott példányhoz. Sőt, még az is lehet, hogy van külön szimbólum a DIP-tokoshoz - azonban az adott tervnél nem a standard DIP footprintet szeretném használni (mondjuk mert nem gyárban fog készülni, ahol a 0.7-0.8-as furathoz elég az 1.3mm-es forrszem, és így kényelmesen el tudok vinni a két láb között egy vezetéket, hanem házilagos kétoldalas lesz, ahol kell az 1.5, de inkább 1.6mm-es forrszem, hogy a két oldal illesztési pontatlansága ellenére a furatok nagyjából stimmeljenek a két oldalon, cserébe elviselem, hogy nem fér el közöttük vezeték).
Na ezt a koncepciót tudja pl. a geda/pcb páros. A footprint egy attribútum, amit vagy megadok a kapcsolási rajzon használatos szimbólumkönyvtárban, vagy nem, de ha meg is adtam, felülbírálhatom a kapcsolási rajznál. Sőt, a már elkészült terven, utólag, egy attribútumeditorban egy táblázatban átírhatom ezeket, még meg sem kell nyitni a tervező guiját.