Az elso talalkozas 1995 elejen volt. Az egykori Forraskod magazin (emlekszik erre valaki?) lemezmellekleten volt egy Linux. Azt kuzdottem fel a 386sx/40-emre otthon. :) Olyan verzio volt amit lehetett DOS melle rakni, agyon is qrta a FAT fajlrendszert a belehackolt Unix jogosultsagokkal. :P
Aztan ~2000-ig OS/2, utana Amiga, majd Pegasos... A Linux mai napig csak masodlagos rendszer szamomra. Pedig kb. 1998 vege ota szinte mindig volt valami Linuxom, vagy felrakva sokadik rendszerkent, vagy valami zorgo kis 486-on a sarokban. Szoval amolyan igazi Unixkent, ahol megbizhatosag es hatterben mukodes kellett, oda beszivargott, de a desktopomon a mai napig nem vette at az uralmat.
Szeretek a Linuxszal dolgozni, de nem szeretem (nem is utalom, csak nem vagyok "rajongoja") magat a rendszert. Furcsa kettosseg ez. Valahogy tul szerteszet agazo dolog ahhoz, hogy igazan megkedveljem. En mindig szerettem ha a desktop rendszeremnek, amit kozvetlenul hasznalok, karaktere, egyenisege van. Ezert kotottem ki altalaban az egzotikus bigyoknal. Es egyelore ugy tunik, maradok is. De a hatterben mar regota a Linux adja a teljesitmenyt es a stabilitast, es az kuriozum rendszerek hasznalatanak lehetoseget.