Akárhány wikipedia oldalt elolvashatok, de attól még nem fogom észrevenni 40–60 cm távolságról egy 100 ppi-s monitoron a pixeleket. És 30–40 cm-ről sem fogom megkülönböztetni a 400 ppi-s kijelző pixeleit.
Azt nem tartom kizártnak, hogy vannak olyan speciális esetek amikor ez számíthat (bár példát nem tudok rá), de átlagos felhasználás mellett a többség biztosan nem fogja megkülönböztetni az előbbi esetekben a pixeleket egymástól.
A saját tapasztalatom az, hogy az emberek nagy többsége okostelefon vásárlásnál nem foglalkozik ilyen kérdésekkel. Sőt, legtöbben azt sem tudják, hogy mi az a PPI. Állnak a boltban, nézegetik a készülékeket, lövésük sincs, hogy a készülék melletti cetlikre írt számok mit jelentenek. Ha megkérdezik az eladót, akkor az újabb számokat közöl velük, vagy egyszerűen csak a leírt számokat ismételgeti, mert ő sem tud többet róla. Úgy gondolják, hogy minél nagyobb számok vannak ott, annál jobb a készülék. A végén megveszik azt ami a keretbe még belefér és elég nagy számok vannak mellette. Vagy megnézik, hogy a másik mellett nem sokkal kisebb számok vannak, és az sokkal olcsóbb, így azt választják. Vagy megveszik a legdrágábbat.
A gyártók a 2000-es évek közepén a fényképezőgépekkel eljátszottak már hasonlót. Akkor ugrásszerűen nőni kezdett a megapixelek száma. Aztán egy idő múlva visszavettek a lendületből, és most már csak egy-két, többnyire speciális közönséget megcélzó készüléknél lépik túl a 22–25 megapixeles értéket. Gondolom, a telefonokkal is így lesz majd. Ha már elég sokan vettek 4K-s felbontásút, akkor majd rájönnek, hogy nem látnak semmi (vagy számottevő) különbséget a régihez képest, így legközelebb nem adnak ki több pénzt a nagyobb felbontásért.
RAM:
1. A felhasználói szokásaim mellett a OnePlus One-nál még soha nem tapasztaltam, hogy panaszkodott volna a kevés memóriára.
2. Ha több van, akkor lehet sokkal nagyobb alkalmazásokat írni.