Ja. És attól lettem az, hogy egyszer láttam, ahogy egy haverom szétcsapja az idegrendszerét valami szarsággal, aztán négy-öt hónapig az ideggyógyászaton az anyját meg a barátnőjét sem ismerte fel, aztán összeraktak a srácból valami állampolgár-félét, de a személyiségének már nem sok köze volt az eredetihez. Aztán olykor este hazafelé jövet látok az utcákon tizen-pár éves kölyköket, vagy bávatagon ücsörögnek, vagy pörögnek mint a motolla, a pupillájuk akkora, hogy majd kiesnek rajta, aztán eszembe jut, hogy egyszer majd nekem is lesz egy kölyköm, és milyen érzés lenne őt meglátni így. Na ilyenkor dagad be az agyam, és tudnám arccal lefele elásni az összes mocskot, akinek bármiféle köze van a drogokhoz, a fogyasztótól a nepperen át az ezt népszerűsítő férgekig.
No pláne, hogy mivel jelen politikai irányzat szerint nem divat az erre vonatkozó törvények betartatása, és (mint láthatjuk) senki sem tesz ez ügyben semmit, sőt...