Ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy olyan magabiztossággal állított olyan dolgokat, ami nagyon ellenkezik azzal, amit nap mint nap tapasztalok (közoktatásban /BME VIK/ tanítok, illetve családom jelentős része szintúgy), hogy azt hittem, már nem Magyarországról van szó.
De most, hogy már tudom, hogy igen, elgondolkodom az életemen, mert állítólag magas pozícióban kéne lennem, tele kitüntetéssel, ösztöndíjjal ;-). (Jó, kitüntetéseket kaptam már kari/tanszéki szinten. Sokra megyek vele ;-))
Tudnék amúgy insider sztorikat mesélni az egyetemen dolgozók _valódi_ életéről ;-).
Talán egyet mondanék: a
két dolog tart minket itt: a szellemi szabadság és az emberekkel való intenzív foglalkozás szeretete (ennek a kettőnek a lineáris kombinációja).