A cég, ahol melóztam anno gyártott saját ketyerét, amit linuxszal kellett meghajtani. Nosza, csináltunk hozzá kernel modult, príma. Persze derültek ki vele kapcsolatban bugok, semmi gond, javítottuk is.
Mondhatni karbantartottuk, amit írtunk, söprögettünk a portánk előtt, kialmoztunk a disznaink alól, stb., dolgoztunk a fizetésünkért. Ez a cégnek is megérte, mert volt normális rendszer a ketyeréhez.
Node:
1.,
Miért fizetne nekem a cég azért, hogy más szemetét takarítsam?
Ahányan gányolják összevissza, a világ pénze nem lenne elegendő elég programozónak, hogy azt takarítsa kifelé, másrészt meg a gittegylet elit szakmánya hajlamos nem befogadni patch-eket egyszerű földi halandótól, azaz hiába is javítanám, messze nem biztos, hogy bekerülne.
2., Miért nem az javítja a hibát, aki a hibás kódot írta?
Azt hiszem, valahol itt lenne a különbség a 'programozok' és a 'gányolászok, amíg érdekesnek találom' között...
2., Miért van ennyi bug? Mert lényegi tesztelés nélkül megy bele az ún. 'stabil'-ba. Egyrészt nem feltétlen kéne a fél világot belevonni a tesztelésbe, aki nem akarja, annak lehetőséget kéne adni a tényleg stabil verzióra (régen is volt, aki a páratlant használta = tesztelte), másrészt meg nem kéne egy még félig sem kitesztelt dologra rögtön ráépíteni negyven másikat, amiket majd szintén át kell írni, ha az eredeti bug csak inkompatibilitással javítható.
3., "Az egyetemistáknak jó betanulás a bugok javítása." Hm. Hát, szerintem egy bugot levadászni egyrészt nehezebb, mint elkövetni, úgyhogy akkor most a profi kernel haxxorok a nehezebbjét hagynák a kezdőknek? És vajon hány bugot hoznának be a kezdők által beadott javítások? Hiszen (elvileg) többet hibáznak, mint a profik, ugye...