Attól, hogy minden számítógép vezérléssel működik manapság. Tehát ha érdekli, hogy hogy működik a világ, akkor érdekelni fogja a számítógép is. Mesélek neki, hogy mi hogy működik, és akkor ha lesz rá affinitása, akkor elkezdi érdekelni. És akkor megtanítom neki, ami az érdeklődése céljához kell. Akár mikrokontrollert és szervót programozunk, akár valami egyszerű játékot BASIC-ben, ami jön.
A szekelyk által linkelt interjúban van szerintem egy lényegi gondolat: ha a gyerek által használt technika túl összetett, és a gyerek számára teljesen érthetetlen, akkor a kauzalitásra való igény veszhet el a gyerekből. És ez baj, mert azt az alap hozzáállást adja, hogy "ezt nem is érthetem, de nem is kell érteni". Például egy mai 3D grafikás játékról - a nem szakembereknek - fogalmuk sincsen, hogy hogy működik. Ezért közvetlen módon nem motivál a megismerésre. Nem fogja azt gondolni a gyerek, hogy de jó, egy ilyet csinálok én is, csak ezt meg azt másképp gondolom. Ellenben egy egyszerű szókitaláló programot, vagy mondjuk egy karakteres módú kígyót (nibbles.bas) még be lehet úgy állítani a gyereknek, hogy el tudja képzelni, hogy ahhoz neki köze lehet.
Ezért tartom fontosnak, hogy egyszerű számítógépes programokkal találkozzon először a gyerek. Ezért írtam, hogy kb 7 éves kortól "konzolos" módban elkezdhet számítógépezni. Túl sarkosan fogalmaztam, nem katasztrófa, ha grafikus programot is használ, a lényeg az, hogy annak a működése legyen még felfogható a számára. Úgy is fogalmazhatok, hogy csak olyan programot használjon, aminek a működését legalább el tudja képzelni.
Hasonlóan lehet a tárgyi világról is gondolkodni. Először az egyszerű eszközöket kell megismerni - lapát, vödör, pohár, stb. és csak utána lehet autót szerelni. Vagy érdemes először megtanulni járni és csak utána biciklizni.
Az az érdekes, hogy a "mikroszámítógép" korszakban felnőtt korosztálynak természetesen adódott ez a körülmény, hogy még nagyjából átláthatóak voltak azok a gépek. A teljes funkciókészletet kézbe lehetett venni könyv formában. Az első játékaink néhány ezer soros programok lehettek. Például én emlékszem, hogy ilyennel játszottam gyerekkoromban: https://www.youtube.com/watch?v=D4ELNb24Exk - manapság egy délután alatt meg tudnám írni. Ezen a játékon nagyon hamar meg lehetett találni olyan összefüggéseket, ami arra utalt, hogy vajon hogy működhet, és ez remek intellektuális táplálék volt (ugyanakkorák a rajzok, mint a betűk - jé felül lehet definiálni a betűk rajzolatát, és ezen az elven működnek a játékok, stb.). Mai eszemmel hozzátenném, hogy olyannal játsszon a gyerek, aminek nyílt a forráskódja, és a szülő mutassa meg neki, hogy nézd, itt meg itt meg ott bele lehet nyúlni, és akkor az meg az meg amaz lesz.
Nagyon fontos látni, hogy még a linkelt videóhoz hasonló programkák is függőséget tudtak okozni (én tisztán emlékszem, hogy folyton vágytam a számítógépezésre, és mikor végül megkaptam a lehetőséget, hogy akkor játsszak amikor csak akarok, túlzásba is vittem). Tehát ha megóvjuk (elzárjuk, sanyargatjuk, kinek vérmérséklete szerint) a komplexebb technikától a gyereket, akkor ezek az egyszerűbb kütyük is érdekesek maradnak számukra. Nem igaz az az alaptétel, hogy színes-szagosnak kell lenni valaminek ahhoz, hogy érdekes legyen a gyerekek számára. Látszólag igaz, mert a túlingerelt gyerekek ilyenek, de egy védett környezetben felnövő gyerek számára az egyszerű dolgok is érdekesek maradnak.
Egyébként a játékokon kívül is lehet motivációt találni a programozásra. Engem a matematikai problémák programozása is abszolút motivált: számrendszer átváltó, függvények ábrázolása, egyszerű fraktális grafikák. Ma már bárkinek elérhető lehet egy fából, fémépítőből, mikrovezérlőből, kis szervókból álló programozható robot. Ha egy gyereket ez sem hoz lázba, akkor lehet, hogy tényleg nem érdemes erőltetni a műszaki pályát :-). Ezért gondolom, hogy megfelelő terelgetés mellett nem lesz szükség játékokra, ahhoz, hogy érdeklődést generáljak/felfedezzek. Persze ez komoly szülői erőfeszítést igényel, az biztos. Ezenkívül azt is gondolom, hogy ha neadjisten nem érdekli a gyereket 7 évesen, az sem tragédia, nem kell mindenkinek programozónak lenni.
Remélem ez a kifejtés már jobb vitaalap, mint az első - kicsit túltolt hozzászólásom. Szerintem ez a megközelítés egyáltalán nem tesz digitális analfabétává, sőt pont hogy egy olyan alapot ad, amire lehet bármilyen technikai, vagy tudományos képzést alapozni.