Apud low-tech megoldása működik, de van két gond vele. Egyrészt nem minden növény szereti, hogy a cserepe folyamatosan vízben álljon. Másrészt:
"A palack oldalan az alja kozeleben vag egy pici lyukat. Leterkeri az uveg kupakjat, befogja a lyukat, megtolti vizzel (szinultig), utana ra a kupakot, es a vegen egy ugyes mozdulattal leteszi a talcara. Ha a lyuk nem tul nagy, akkor a legnyomas benntartja a vizet. Ez egeszen addig igaz, amig a talcan a viz szintje magasabban van, mint a lyuk teteje."
Továbbá nagyon fontos, hogy ez csak azután teljesül, hogy beállt egy egyensúlyi helyzet a külső légnyomás, a tálcában és a palackban lévő vízszintek és a _palack behorpadása_ között. Ez utóbbi egy jelentős faktor, de valahogy mindig elfelejtik megemlíteni... A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a palack ügyes mozdulattal tálcába állítása után nem addig folyik a víz, amíg a tálcában lévő vízszint el nem éri a lyuk tetejét, hanem amíg a palack a kialakuló nyomáskülönbséget ellensúlyozandó eléggé be nem horpad. Adott esetben jóval több víz kifolyhat, mint amennyire az ember számít... vagy mint amennyi a tálcába befér.